3 kivitelezési hiba szerkezetkész állapotnál, amin elbukhat a légtömörség

Egy mai épület energiahatékonysága és komfortja nem csak a hőszigetelés vastagságán vagy éppen a nyílászárók típusán múlik. Az alacsony energiaigényű épületek és passzívházak tökéletes működésének egyik legfontosabb, mégis gyakran figyelmen kívül hagyott eleme a megfelelő légtömörség. Amennyiben a szerkezetkész állapot során rejtett kivitelezési hibák maradnak, akkor az a szerkezeti állagromláshoz, valamint hőszigetelési veszteséghez vezethetnek.

Miért fontos a légtömörség már a szerkezetkész fázisban?

A hazai építkezési gyakorlatban még mindig az a tévhit, hogy a légtömörség biztosítása bőven elég a befejező munkálatok, a belső vakolás vagy a gipszkartonozás során. Pedig a légzáró réteg kialakítása már az alapszerkezet felhúzásakor, a szerkezetkész fázisban fontos teendő, hiszen tökéletesen elő kell készíteni és ki kell alakítani azt. Amennyiben ezen a ponton szakszerűtlenségből vagy figyelmetlenségből adódóan rés keletkezik a rendszerben, akkor a későbbi burkolatok alá került hibákat utólagosan szinte lehetetlen javítani, vagy csak nagy költségek árán tehetjük meg azt.

A nem megfelelő légtömörségnek lehetnek negatív következményei. Nem csak arról van szó, hogy a meleg levegő kiszökik a réseken. Ennél jóval nagyobb kockázatokról van szó. Ilyen lehet a páravándorlás, amikor a belső térben keletkező meleg, párás levegő a nyomáserősség hatására átpréselődik a falszerkezet és a tető résein. Amikor ez a párás levegő eléri a szerkezet hidegebb, külső rétegeit, akkor a nedvesség lecsapódik. A felhalmozódó folyadék pedig korhatáshoz és a fém elemek korróziójához vezethet.

Nézzük tehát még azt a néhány pontot, ahol elbukhat a légtömörség:

Nyílászáró csatlakozások és a hiányzó RAL-szalagos beépítés

A külső nyílászáról és a teherhordó falszerkezetek csatlakozási vonala az egyik leginkább sérülékeny pont. A hagyományos kivitelezés során igen gyakori, hogy az ablakkeret és a falazat közötti hézagot poliuretán habbal töltik ki. Bár a purhab kiváló hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik, nem elég légtömör és nem is vízálló. Idővel a tágulás okozta mozgások hatására mikrorések keletkeznek benne, az UV-sugárzás és a pára hatására pedig lebomlik.

Fontos tehát a RAL-szalagos technológia alkalmazása. Ez a rendszer egy belső oldali párazáró szalagból és egy külső oldali páraáteresztő, de szél- és esőálló szalagból áll. A szerkezetkész állapotban a szalagok megfelelő ragasztása, a fogadófelület megfelelő portalanítása nélkül a légtömörség ezen a felületen biztosan elbukik.

Födém és falkoszorú csatlakozási pontjai

A teherhordó falak és a födémszerkezetek találkozásánál a hőtágulás és az anyagok eltérő mozgása miatt észrevétlen rések keletkezhetnek. A betonkoszorú és a fa érintkezési felületénél elhelyezett szigetelő- és tömítőcsíkok hiánya súlyos légáramlást tehet lehetővé. Különösen fontos a koszorúk külső és belső síkjának folytonos légzáró vakolása vagy fóliázása még a gépészeti vezetékek és a mennyezeti burkolatok takarása előtt.

Párazáró fóliák sérülései és szakszerűtlen fedései

A könnyűszerkezetes és tetőtéri beépítéseknél a belső oldali párazáró vagy párafékező fólia alkotja a fő légzáró csíkot. A leggyakoribb kivitelezési hiba, hogy a fóliatekercsek átlapolásait nem a hozzájuk rendszeresített speciális, tartósan rugalmas ragasztószalaggal rögzítik, vagy a fóliát tűzőkapcsokkal áttörik anélkül, hogy a kapocsnyomokat lefednék.

Ezzel együtt gyakori az is, hogy a fólia és a vakolt téglafal vagy beton koszorú találkozásánál nem használnak megfelelő ragasztószalagot, ezáltal a peremszegélyek mentén szivárgás keletkezhet.